"Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok, és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel."

Bridget Jones az új évezred szingli életmódjának képviselőjeként tűnt fel a vásznon és óriási sikert aratott. Helen Fielding regényéből íródott a forgatókönyv, aki olvasta, tudja, hogy folyamatos mosolygásra, sőt nevetésre késztető Bridget története.

Regényben is, filmvásznon is a kedvenceim közé sorolom! Már a legelején, mikor azt  a bánatos szerelmes  dalt vonyítva a padlóra ájul, a hasamat kellett fogjam a nevetéstől. A tűzoltós jelenet meg aztán...

Nemrég olvastam egy filmkritikát, idézek: "...Előre kell bocsátanom, hogy olvastam Helen Fielding regényét, amelyből a film készült. Így aztán én tudom, hogy Bridget Jones az a fajta nő, akitől minden épelméjű férfit kirázna a hideg, és akit egészen biztosan semelyik nő sem kívánna legjobb barátnőjének. Akik csak a filmet látták, valószínűleg nem szembesültek ezzel a szomorú ténnyel.(...)"

Hogy én ezzel mennyire nem értek egyet! Legalábbis a végével, hogy nem kívánnék ilyen embert legjobb barátnőnek. Ugyan miért ne? Bridget hebehurgyasága vidító, jó, persze, nincs teljesen képben a csaj, de Bridget karakterének ezt a részét éppen hogy kiemelik a filmben is: hűséges a barátaihoz!

Én is voltam már hasonlóan szédült, elvarázsolt állapotban, mint Bridget, ahogy hasonlóan csöbörből vödörbe érzés volt hirtelen a szingliből szerelmes bolonddá változni :)

Igaz, én nem tévelyegtem egyszerre két pasi között :D

Mindenesetre mindenkinek ajánlom a Bridget Jones naplóját, akár elolvasásra, akár filmezésre, nálam benne van a Top10-ben!

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.